Sneider Tamás önéletrajza

Egerben születtem 1972-ben. Öcsém hat évvel később látta meg a napvilágot. Szüleim tőlem kérdezték meg, mi legyen a neve, ennek köszönhetően én lettem a névadója. Édesapám gépipari technikusként, édesanyám könyvelőként dolgozott. Ma már mindketten nyugdíjasok.

Nagyszüleim mindkét ágról dolgos parasztemberek voltak, így nem csoda, hogy én is ezt az életformát szeretem. Anyai nagyapám a délvidéki és erdélyi bevonulásban való részvétele után az első csapatokkal lépte át a Kárpátokat a Szovjetunió irányába. Egészen a tordai csatában történt sebesüléséig végigharcolta a második világháborút. Hosszú élettapasztalatából merítve már gyermekként számos tanáccsal látott el. Családunk soha nem volt a diktatúra kedvence így nem csoda, hogy már fiatalon kritikusan szemléltem a szocialista rendszert. 10 évesen esti mese helyett sokkal jobban lekötött a Híradó. Ekkor már az állandó mozgás és sport mellett szó szerint faltam a történelmi tárgyú könyveket. Korán megszerettem a fizikai munka örömét is, mert rendszeresen jártam dolgozni a háztájinkba és építkezésekre, hogy kipótoljam a saját és családom jövedelmét.

A középiskolában már állandó összetűzésbe kerültem néhány tanárommal a határozott rendszerellenes politikai gondolkodásom miatt. Mivel nem voltam hajlandó elviselni az akkor még jóval kevésbé szembetűnő cigányterrort az iskolában, - bár jól tanultam - mindig a fejem felett lebegett az eltávolítás veszélye. Sűrűn járt ki a rendőrség és a politikai tiszt kihallgatásra iskolámba az egri Mezőgazdasági Szakközépiskolába. Az első politikai kihallgatásomon melyet egy Sztálinnal kapcsolatos faliújság miatt folytattak ellenem - mielőtt kihallgattak – elmondta a politikai tiszt szüleimnek mitől bőrfejű valaki: farmernadrág, kockás ing, huzentróger, rövid haj. Természetesen pontosan így néztem ki mikor beléptem a szobába. Azóta hivatalos papír van róla, hogy skinhead vagyok. Az egyik utolsó „renitens” megmozdulásunk az volt a középiskolában, mikor csupán gyerekes dacból az első öbölháború idején látványosan Szaddam Husszein mellett agitáltunk. Az iskolánkban kitűzőt gyártottunk az arcképével és verset írtunk a „hős iraki honvédő” háborúról. Ennek következtében nem engedték leérettségizni a legjobb barátomat azzal az indokkal, hogy arab terroristák fognak az egri mezőgazdasági iskolába jönni miattunk. Hiába védekeztünk, hogy mi az arabok oldalán agitáltunk és így legfeljebb Izraeli terroristák célpontja lehet az iskolánk ez sem sokat segített a helyzetünkön.

Az iskolán kívül is aktív életet éltem. 16 évesen egy barátommal elmentünk Kelet-Berlinbe, hogy „átruccanjunk” nyugati oldalra. Ekkor fogtak rám először géppisztolyt a falnál. 1989 nyarán 17 évesen – szüleim „nagy örömére” – egy Simson motorkerékpárral bejártam Erdélyt. 1989. október 6-án, az aradi vértanúk napján másodszor fogták rám a géppisztolyt, ezúttal a román határon. Az erdélyi forradalom szerencsére épp a téli iskolai szünet idején zajlott így csak pár napot hiányoztam az iskolából. Ezekben a napokban Tordán és Kolozsváron tartózkodtam. Itt „szagoltam” először lőporfüstöt. 1990 márciusában a marosvásárhelyi pogrom végére is sikerült odaérnem a „kertek” alatt.

Az első nyilvános szereplésem 1990. május 1-vel kapcsolatos. Ekkor az egri Szépasszonyvölgyben mintegy száz fiatallal szemben egy indokolatlan rendőri attakra került sor, melynek én is szenvedő alanya voltam. Mikor kérdőre akartam vonni a parancsnokot az intézkedés miatt 5 rendőr vetette rám magát. Kettő két oldalról a karomat rángatta, kettő hátulról folyamatosan kopácsolt a gumibotjával a fejemen egy pedig a lábamat rángatta, hogy megpróbáljon kibillenteni az egyensúlyomból. Mivel nagyon aktív - mázsa fölötti - sportoló voltam, így kitartottam, míg egy felháborodott fiatal le nem fújta gázsprével a rám támadó erőszakos rendőröket. Természetesen a rendőrség egy hazug közleményt adott ki az esetről, amely miatt a helyi újságba bementem és elmondtam mi is történt.

1992-ben elítéltek, mert egy cigány bűnözőt pofon vágtam, amitől felrepedt a szája széle (pittye). A tárgyaláson annak ellenére, hogy a szokásos lakhelyéről a börtönből, bilincsben állították elő szegény sértettet, gyakorlatilag ugyanakkora büntetést kaptam, mint Kozák Rajmund, amiért meggyilkolta magyar osztálytársát: 8 hónap felfüggesztve.

Ez az ítélet is ráébresztett arra, hogy valami végzetesen rosszul működik Magyarországon. Egyre inkább kerestem a szervezeti lehetőségét annak, hogy valódi változás történjen az országban.

1992-ben létrehoztam a rendszerváltás vagy egyesek szerint csak genszterváltás utáni Magyarország első hivatalos radikális jobboldali ifjúsági szervezetét a Nemzeti Ifjak Egyesületét, melynek fénykorában 1800 tagja volt, közülük több mint százan a Felvidékről. Ettől kezdve nagyon sok rendezvényen vettünk részt illetve mi magunk szerveztünk rendezvényeket, megmozdulásokat. (Trianoni rendezvények, Horthy Miklós újratemetése, stb.)

Legutóbb hivatalosan az RTL klub műsorából tudhattam meg, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat szoros megfigyelés alatt tartott minket. Természetesen a levetített műsor nélkül is feltűnt mikor a szomszédba költözött a Hivatal. Számos történet van arról, hogyan próbált a ma AVH-nak hívott nemzetbiztonság, a rendőrség vagy a határőrség fellépni ellenünk. Számomra az egyik leghumorosabb eset az általam egyáltalán nem tisztelt uhu bagoly belügyminisztersége (később miniszterelnök) idején történt, mikor a rendőrök nem engedték elindulni a buszunkat Erdélybe. Majd mikor vonattal próbáltuk elhagyni csonka hazánkat végig követtek minket a civil nyomozók és a határon nem engedtek ki a magyar határőrök az érvényes útlevelünkkel Erdélybe. Féltek, hogy a lányokkal vegyes kilencfős társaság elfoglalja Erdélyt. Persze egy be nem tervezett hortobágyi, pusztai, romantikus éjszaka után sikeresen átvertük és leráztuk magunkról a megfigyelőinket. Így végül kijutottunk Erdélybe.

1992-1994 között szoros kapcsolatban álltunk a Független Kisgazdapárttal. Sok jó emberrel találkoztam a pártszervezet alacsonyabb szintjén. Érdekes jelenség volt az idősek és a fiatalok egymásra találása miközben a 30-40-es korosztály szinte teljesen hiányzott a kisgazdák soraiból. Miközben továbbra is működött a Nemzeti Ifjak Egyesülete, elkezdtem szervezni a Kisgazdapárt ifjúsági szervezetét a Független Ifjúságot. A politizálás után komolyabb elhivatottságot érző fiatalok kerültek be a szervezetbe. Hamarosan Heves megyei elnöke lettem, majd szerettek volna országos alelnöknek is, de ezt már nem vállaltam a szűkös anyagi lehetőségek és némileg a csalódottságom okán is. Ebben az időszakban tapasztaltam meg a politikusokban rejlő emberi gyarlóságot. Becsületből a 94-es választásokon végig segítettem a kisgazdapártot, de utána gyakorlatilag megszűnt a kapcsolat az országos vezetőkkel.

Ebben az időszakban a politika mellett elsősorban koncerteket, túrákat szervezetem a fiataloknak. 1995-ben került megrendezésre Eger mellett az OI-Stock, az első nagy létszámú „zöldmezős” nemzeti rock találkozó. Számomra egy időre ez jelentette a finist, mert épp a rendezvény idején, megszületett második gyermekem, majd megérkezett a kommunisták Bokros-csomagja és ezért egyre inkább a mindennapi megélhetés vált a legnagyobb gondommá. Természetesen ezután is, amit tudtam megtettem a nemzeti oldal érdekében, de ez mindössze Eger városra korlátozódott. 1998-ban az ajánlószelvény gyűjtéssel már a MIÉP-et támogattam. Szomorúan tapasztaltam, hogy a Fidesz négy éve alatt semmivel sem lett jobb az átlagos vagy átlag alatti jövedelemmel rendelkező fiatal családosok helyzete. 1998-ban született meg harmadik gyermekem. Nagy örömünkre ezúttal a két fiúgyermekünk után egy leánnyal ajándékozott meg az Isten.

2000-ben léptem be a MIÉP soraiba hivatalosan. Ettől kezdve újból aktívan tevékenykedtem. Többek között szerveztem a MIÉP ifjúsági tagozatát Heves megyében. A 2002-es országgyűlési választáson egri kampányfőnökként tevékenykedtem. A vesztes választás után megválasztottak az egri szervezet vezetőjévé, majd egy rendkívül nehéz és sebtében összerakott önkormányzati választás után sikerült bekerülnöm az egri közgyűlésbe. Ettől az időponttól szerepléseim nagyobb nyilvánosságot kaptak. 2002 és 2006 között ellenzékből, egyedüli fehér hollóként igazából csak arra volt lehetőségem, hogy minél több ember szemét felnyissam a városunkban és országunkban folyó káros demográfiai, szociális, gazdasági változásokra. Amikor úgy éreztem, hogy a helyi sajtó nem ad elég teret, esetleg elhallgat, akkor sem estem kétségbe, mert kiadványokat készítettem, rendezvényeket szerveztem és aktívan dolgoztam azon, hogy minél több emberhez eljussanak az üzeneteim. Nyilván ennek is köszönhetően egy ütőképes politikai csapat alakult ki Egerben, amelyet számos egyéb civil szervezet is hatékonyan támogatott. A 2006-os újabb hazug országgyűlési választás után - miközben a nemzeti radikális oldal ereje országosan felére esett vissza – az önkormányzati választáson megkétszereztük az erőnket. Ennek köszönhetően újból önkormányzati képviselőként működtem. Az új önkormányzati testületben elméletileg már nem ellenzékiként vettem részt, mert a szocialisták elvesztették az önkormányzati választást. Nagyon rövid időn belül kiderült, hogy az új városvezetés sem képes megújítani az egri gazdasági, szellemi életet.

Gyakorlatilag tovább folytatódtak és folytatódnak a káros folyamatok Eger életében. Rohamosan csökken a város lakossága, a fiatalok tömegével hagyják el a várost. Drámaian visszaeset más településekhez képest az idegenforgalmi vonzerőnk, nincsenek nagy turisztikai attrakciók. A szőlészet-borászat súlyos válságban van, a külföldi kereskedelmi cégek tönkre teszik a helyi kereskedőket. Nincsenek új munkahelyek, és ha akad is néhány, az rendkívül alacsony fizetést kínál. A város értelmetlen beruházásokra költi a saját és az európai unió pénzét. Mindezek következtében újból maradt az ellenzéki szerep a számomra. Az egri városházán eltöltött nyolc év alatt folyamatosan tagja voltam a Szociális és egészségügyi bizottságnak, míg 4 éven át az Idegenforgalmi bizottságban is dolgoztam.

A 2000-ik évtől kezdve természetesen nem csak Eger város ügyes-bajos dolgaival törődtem, hanem az egész megyében jártam a településeket. Előadásokat, fórumokat tartottam. Igyekeztem ezekben az években is tartani a lelket az emberekben és építkezni. Lehetőségeimhez mérten igyekeztem az ország távolabbi pontjaira is eljutni és tartani a kapcsolatot a nemzeti közösségben gondolkodó csoportokkal. Ez főleg a közeli Borsod megyében volt sikeres. Talán annak is köszönhetően, hogy félig a borsodi Egerlövőről származom.

Természetesen 2006-os őszi eseményeken is jelen voltam. Más politikai vezetőkkel ellentétben az én nem hátulról kiabálom, hogy előre, hanem elölről, hogy utánam, ezért annak ellenére, hogy nem tettem erőszakos lépéseket, a Tv székház ostrománál elsőként hurcoltak be az épületbe. (Pontosabban egy hátizsákos fiatal lányt már bekísértek, de nem verték bilincsbe így ápolhatta a sorra érkező foglyok sebeit.) Egy hónappal később az Október 23-át hasonló intenzitással éltem át a Deák tértől az Erzsébet hídi barikád felszámolásáig. Ettől kezdve igyekeztem még inkább minden megmozduláson részt venni mely a hazaáruló, országunkat nyomorba és korrupcióba döntő rezsim ellen irányult. Ezeknek az éveknek köszönhetem, hogy mára szinten minden pesti utcát ismerek a Hungária körúton belül.

2007-ben megalakítottam Eger városában a Jobbik szervezetét majd elindult a mozgalom megyei szervezése. Az országgyűlési választások idejére már 60 szervezettel minden második településen jelen voltunk megyénkben. Előbb megyei elnöki majd 2009 őszén országos alelnöki tisztséget szavaztak meg számomra tagtársaim. A 2009-es Európai Uniós választáson és a 2010-es országgyűlési választáson Heves megye Borsod megye mögött a második helyen végzett. Ezt a csorbát a következő önkormányzati megyei választáson sikerült kompenzálnia Heves megyének. Ekkor Heves megye végzett az élen. A két megye szülöttjeként szerencsés vagyok, hogy mindegyik eredményt magaménak is tudhatom.

Közel egy évtizedig fő tevékenységi köröm szőlőtermesztés volt. Az ismert tények miatt mára ebből a tevékenységből nem lehet megélni. Ennek köszönhetően területeim jelentős részét eladtam, illetve bérbe adtam. Ettől függetlenül bízok benne, hogy eljön még az a szebb jövő, amikor a föld áldásából el tudja tartani a családját a magyar ember. Közel három éve érdekes volt megtapasztalni, hogy a gyenge minőségű angliai földeken az itthoni napszám tízszeresét tudtam megkeresni. Nem is tudta megérteni az angol munkaadóm, hogy mit keres egy az övénél háromszor nagyobb szőlőbirtokkal rendelkező önkormányzati képviselő napszámosként az ő körteföldjén… 

A 2010-es választások után a magyar országgyűlésben az a felelősségteljes megtiszteltetés ért, hogy az egyik legnagyobb és talán legfontosabb bizottság – az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság - elnöki posztját tölthetem be.

Jelenleg az egri Eszterházy Károly Főiskola történelem szakos hallgatója vagyok.

2011-02-20                                                                                                   Sneider Tamás